2017. január 2., hétfő

Brno

Nagyjából nem telhet el olyan hónap, hogy valami kisebb-nagyobb kirándulást ne tennénk a barátommal. Mind a ketten nagyon szeretünk utazni, és világot látni, így amikor legutóbb, még a téli szünet előtt kijött hozzám Bécsbe, feltette a kérdést, hogy lenne-e kedvem elmenni Csehországba kirándulni. Lehet erre mást válaszolni mint igen? Így korán reggel útra keltünk, hogy felfedezzük magunknak Brno városát. Útközben még két várnál megálltunk, ami mind a kettő csodaszép volt, meg is fogadtuk, hogy a másodikba, ha valamikor lesz alkalmunk vissza megyünk, és megnézzük belülről is, csodaszép volt, mind a kettő. 


Persze nem indulhatunk úgy útnak, hogy nálam ne lenne valami olvasni való, és, hogy előtte ne szerezzünk be kávét. Mi a McCafés kávét sokkal jobban szeretjük, mint a Starbucksosat, és idén télen valami eszméletlenül cukik voltak a papírpoharaik. 
Az első állomásunk a Valtice kastély volt. A kastély a világörökség részét képező Lednice-Valtice kultúrtájon helyezkedik el, amin már csak kocsival végig menni is maga volt a gyönyörűség. Hál' istennek nagyon szép időnk volt, száraz, napos, de hideg. Röviden a kastélyról: Csehország egyik leggazdagabb, és legbefolyásosabb főúri családja, a Lichtenstein család kedvenc rezidenciája volt. Az évszakok változásával költöztek hol ide, hol pedig az innen 10 kilóméterre fekvő Lednice kastélyába, a teljes udvartartással. Az épület a világörökség részét képezi. A Lictenstein család 1945-ben hagyta el végleg a kastélyt, és költöztek a Lichtenstein-i Nagyhercegségbe, ekkor vittek magukkal, mindent, ami mozdítható volt, de a kastélyt mára gyönyörűen felújították, és látogatható is. 





A kastélyba nem mentünk be, csak sétáltunk egyet körülötte, meg az udvarban. Nagyon szép volt. Innen mentünk is tovább Lednice várba, ami nekem iszonyatosan tetszett. Kicsit a Neuschwannstein-i kastélyra elékeztetett, ami eddigi életem egyik legjobb élménye volt látni. Ide vissza szeretnénk majd menni, hogy bentről is megnézhessük a kastélyt, és sétáljunk egyet a hatalmas parkjában, mert erre most sajnos nem volt időnk. 
A kastély mint már fentebb említettem szintén a Lichtenstein család birtokát képezte 1249-től. A család nyári rezidenciájaként funkcionált. A XIII. században gótikus stílusban épült kastélyt a XVI. században reneszánsz stílusban építették át, majd a XVI. század végétől már barokk stílusjegyekkel büszkélkedhetett. Végleges formáját azonban csak a XIX. században nyerte el, mikor neogótikus stílusban építették át. 





Ugye milyen csodálatosan szép? Innen aztán már tényleg Brno felé vettük az irányt. Ha valami új helyet megyünk felfedezni mindig szoktunk a TripAdvisoron kutakodni, hogy mik a legjobb éttermek, mit érdemes kipróbálni stb. A barátom mindenképp egy sörfőzdében szeretett volna ebédelni, ha már egyszer Csehországban vagyunk, így esett a választásunk a Starobrno Brewery-re, ami amúgy a nyolcadik legjobb étterem is a városban. Bár én nem szeretem a sört, azért én is megkóstoltam egy pohárral. Számomra sör íze volt, nagyjából ennyit tudok elmondani róla.



Amúgy iszonyatosan finomat ettünk itt, én kacsacombot, és eszméletlenül finoman készítették el. Miután kellőképpen tele lettünk elindultunk várost nézni. Túlzás nélkül mondhatom, hogy egyből beleszerettem Brnóba. Persze mint minden városnak, neki is megvolt a ronda ipari külvárosa, de miután azt a részt elhagytuk, valami csodálatosan szép volt. Nagy terek voltak, az épületek nem voltak egymás hegyére-hátára zsúfolva, tisztaság volt, és házak szépen fel voltak újítva, nem omladozott a vakolat, nem volt sehol "vigyázat életveszély" tábla, stb. 









Szerencsénk volt, ugyanis amikor felértünk a dombra, ahol Spilberk vára állt, pont naplemente volt, és onnan tudtuk végignézni. Brno amúgy Csehország második legnagyobb városa, mind területre, mind népességre. Leghíresebb látnivalói a Spilberk vár valamint a Szent Péter és Pál-katedrális. Mindkét látványosság a Petrov-hegyen helyezkedik el, az óváros szívében. 
Szerencsére Brno körülbelül 1,5 órára van Bécstől, így nem tartott ezer évig, míg este hazaértünk. Persze indulás előtt még beugrottunk egy Tescoba, hogy vegyünk jó néhány cseh sört a szüleinknek. 
Csodálatos kirándulás volt, nagyon örülök, hogy ezt a várost is megnézhettem, gyönyörű élménnyel lettem gazdagabb általa! Mindenkinek ajánlom, hogy ha kirándulást tervez családdal vagy barátokkal, akkor keresse fel Brnot!


Végezetül pedig: ugye mennyire cukik voltak a poharak???










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése